Voices from Russia

Wednesday, 29 October 2014

29 October 2014. THIS is Why the Magyars May Leave the EU and Tell Brussels to GO TO HELL

00 Hungarian National Poem. We'll Not be Slaves! 29.10.14.

______________________________

Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sándor Petőfi

1848

The National Poem

Stand up, Magyars, the homeland calls!
The time is here, now or never!
Shall we be slaves or free?
This is the question; choose your answer!
By our God, we Magyars,
We vow,
We vow, that we will be slaves
No longer!
We were slaves ‘til now,
Damned are our ancestors,
Who lived and died free,
They can’t rest in a slave land.
By our God, we Magyars,
We vow,
We vow, that we’ll be slaves
No longer!
Useless villain of a man,
Who now, if need be, doesn’t dare to die,
Who values his pathetic life greater
Than the honour of his homeland.
By our God, we Magyars,
We vow,
We vow, that we’ll be slaves
No longer!
The sword shines brighter than the chain,
Decorates better the arm,
And we still wore chains!
Return now, our old sword!
By our God, we Magyars,
We vow,
We vow, that we’ll be slaves
No longer!
The Magyar name will be great again,
Worthy of its old great honour;
Which the centuries smeared on it,
We’ll wash away the shame!
By our God, we Magyars,
We vow,
We vow, that we’ll be slaves
No longer!
Where our grave mounds lie,
Our grandchildren will kneel,
And with blessing prayer,
Recite our sainted names.
By our God, we Magyars,
We vow,
We vow, that we‘ll be slaves
No longer!

Sándor Petőfi

1848

Blog at WordPress.com.